A Nagy Háború 1918 novemberében történt befejeződése az Osztrák-Magyar Monarchia összeomlását eredményezte, ami kihatott az élet minden területére. Az új helyzetben a társadalmi és gazdasági élet valamennyi területén számtalan, korábban a kiforrott, bár bürokratikus állami gépezet által automatikusan és átfogóan végzett ügyintézés menete megtorpant, a rendszerek szétestek, a megoldandó kérdések pedig egyre sokasodtak. Ez alól a fegyveres erők és intézményei sem voltak kivételek. A gépezet szinte az egyik napról a másikra leállt, szétesett. Hatáskörök és felelősségek, valamint a végrehajtáshoz szükséges felhatalmazások és jogkörök hiányában a fejetlenség és szervezetlenség uralkodott el. Jelen dolgozatban ezen összetett problémának csupán egyetlen aspektusát, a Nagy Háború alatt megszolgált, de a Monarchia szétesésének következtében át nem adott, az úgynevezett „elmaradt” kitüntetések kérdését szeretném egy kicsit részletesebben megvizsgálni, a kérdésben erkölcsileg és gyakorlatilag is leginkább érintett ország, Ausztria vonatkozásában.

A tanulmány itt olvasható: http://signum-laudis.hu/tanulmanyok/28-megkesett-k...