A 85-ös gyalogezred, a "Manilowa ezred" Bereg és Máramaros vármegyékből kapta a legénységét. 1915 decemberében a Kárpátokban a Manilowa hegyért vívott harcokban nagy veszteségeket szenvedtek el, de az orosz betörést megállították. 

A jelvény alsó részén a két vármegye címere látható. A 85-ös szám azért van zöld mezőben, mert ez volt az ezred hajtókaszíne. A Monarchia közös gyalogezredeinek egyenruházatát a gyalogezredekre egyedül jellemző színekkel egymástól megkülönböztették. 

102 közös gyalogezred volt a békeidőben. Ezek közel felét a Magyar Királyság terültén állították fel. Ők zsinórdíszes, ú.n. magyar nadrágot hordtak. Következő megkülönböztető jel volt a hajtókaszín, de ebből nem volt 50 árnyalat (mint a szürkéből :-))), csak huszonegynehány. Így még a köpenygombok színével is variálni kellett: volt ezüst és arany színű gomb. Így tehát például a fekete gallérhajtóka szín mellett sárga gomb és magyar nadrág a 26. esztergomi gyalogezred egyenruhája volt. Ugyanez ezüst gombbal a kecskeméti 38-as ezred. A két osztrák ezred az 58-as és a 14-es volt. Ennek a négy gyalogezrednek volt fekete gallérhajtókája. A 85-ös ezred színe az almazöld volt sárga gombokkal.

Más fegyvernemeknél az ezredeket nem különböztette meg eltérő hajtókaszín. A honvéd gyalogezredek színe a kék volt. Mind a 32 békeidőben felállított ezred ezt a színt hordta. Az osztrák honvédek, a Landwehr zöld hajtókát kapott. A tüzérezredek pirosat, és így tovább.

A gallér hajtóka színe sok ezredjelvényen megjelenik. A huszárezredeknek a csákója volt jórészt eltérő színű. Ezért a huszárezredek jelvényeiben alapszínként sokszor a csákó színe látható.

Érdekesség még, hogy a hajtókaszín az ezredhez tartozás fontos kifejezője, szimbóluma volt. A 101-es békéscsabai ezredet a sárga hajtókaszínről "sárgarigó ezred"-nek keresztelték el. A háború vége felé a hajtóka színt már nem a teljes galléron viselték, hanem csak egy keskeny sávon a rangjelzések és fegyvernemi jelvények mögött.