Egy nagyon érdekes szettet szeretnék a tagtársaknak bemutatni.

Nagyon kedves ismerősöm családi darabjáról van szó. A zubbony nevesített, ha a család hozzájárul, megosztom a teljes történetet.

Még nem került elő minden, a szalagsávsorból hiányzik vagy 5 szalagsáv, de szerintem ígyis elég ritka és értékes darab!

A pantalló és a babmérő is ugyanazon személyé volt.

Először tüzér volt, majd átkerült a csapatcsendőrökhöz.

A legújabb, ezúttal kissé viseltes szerzeményeim ismét az USÁból találtak haza kalandos úton.

A zubbony kifejezetten lila posztó hajtókával rendelkezik, a köpeny elvileg azonos forrásból van. Utóbbi nem a megszokott színekkel bír, finom, de kicsit zöldebb a posztó (majd látjátok). "Vájtszeműek" összehasonlíthatják a színeket ezzel, érdekelnek a vélemények.

Szürke színű, ujjatlan, búzavirágkék parolinnal, rajta koronás arany gombok. A jobb oldali parolinon 1945-ös átalakítás nyomai (puskajelvény lyukak). 1936-os rendszeresítésű, kiváló állapotban, rendkívüli ritkaság. További információ: Signum Laudis Fórum, forrásanyagok könyvtár: 123.000-1936 BM rendelet egyenruházat és felszerelési szabályzat.

"A legénység ruházata: kék huszáratilla, hasonló csizmanadrág vörös-fehér zsinórral, kék mente hasonló zsinórzattal és fekete prémmel, könnyű lovassági kard, vörös-fehér kardszíj és kötő, szürke pantalló, zsávolynadrág, zubbony (sötétkék posztó), gyalogsági szürke köpeny, kaucsuköpeny, honvéd gyalogsági kék csákó a város címerével, sötétkék sapka ezüst-vörös zsinórral és rózsával, T. V. betűkkel, éjjel forgópisztoly. A legénység ruházata elég csinos, de inkább hajdús, mint rendőri.A rendőrbiztos ruházata – ki azt kötelezőleg hordja – épp olyan, mint a m. kir. budapesti államrendőrség fogalmazói szakmájú hivatalnokoké, a rendőrkapitányé – ki azt hordani nem köteles – szintén olyan, csakhogy lovassági kardot hord."

Képforrás és idézet: A Közbiztonság almanachja az 1910. évre. 268. p.

A vidéki Magyarország rendőregyenruháit az 1919-es összállamosításig nem egységesítették, így azok elég színes képet mutattak. A legtöbb helyen természetesen a fővárosi rendőrség ruházata szolgált zsinórmértékül, máshol azonban a hagyományokhoz való ragaszkodás volt a jellemző.

"Székesfehérváron [...] csak a rendőrlegénység viselhet egyenruhát. [...] a tárgyalás alá kerülő rendőrségi szervezési és szolgálati-, úgy a városi szervezési szabályzat rendelkezései szerint [...] a rendőrtisztek részére, budapesti minta szerinti egyenruháról is gondoskodik. A rendőrök is budapesti mintára lesznek felszerelve, mert bizony a hajdu viseletnek az ideje már lejárt."

Képforrás: A Közbiztonság almanachja az 1910. évre

Idézet: Közbiztonság (Rendőri Lapok), 1908. március 1. 109. p.

Az 1945 előtti magyar rendőrség egyik leghosszabb ideig (40 évig) rendszerben tartott öltözeti darabja - a Zrínyi-sisak mellett - a képen látható dolmány volt. 1896-ban látták el vele a rendőröket, alapjául az 1885 M csendőrségi dolmány szolgált. Az 1908-as, Boda Dezső főkapitány nevéhez fűződő egyenruhareform a fogalmazó karbeli tisztviselőket nem érintette. Ez a 20-as évektől kezdve több vitát is generált, mivel az uniformis nem idomult a felügyelőkéhez és az őrszemélyzetéhez, akik viselni kényszerültek, nevetségesnek, magyartalannak és idejétmúltnak tartották. Mellette a bivalyszőrforgós kalap hivatalosan még 1936-ban is a díszöltözet részét képezte, a gyakorlatban azonban ezt igyekezték mellőzni és a szolgálati babmérőt viselni helyette. Az 1936-os egyenruhareform során aztán a fogalmazó karbeliek is kisatillát kaptak díszöltözetnek.A kép forrása: Rendőrségi Almanach (Bp., 1923) 

Nevesített zubbony viszonylag ritka kávébarna fegyvernemi színnel és magas rendfokozattal.

Az eredeti kitüntetés-sorból sajnos hiányzik egy Vaskorona rend III. osztály az első helyről és egy III. osztályú katonai érdemkereszt a harmadik helyről.

Részletek, részletképek (Ottó kedvéért a belsejéről is!) és egy kis meglepetés hozzászólásként.

Abban az állapotban látható, amiben hozzám került.

A Szolgálati Jel az eladó által került rá, a többi ékítmény előadás szerint rajta volt korábban is. Ha az az állapot megfelel a hetven évvel ezelőtti valóságnak, valamint egy további feltétel teljesül(t korábban) akkor a ruhadarab nevesíthető.

Számomra két érdekessége van a névtelen, de a vele érkezett dokumentumok alapján meghatározott személyhez kötődő ruházati cikknek. Egyfelől a nagy számban előforduló tényleges katonaállományú zubbonyoktól eltérően nincsenek rajta vállzsinórok, ami a szakszolgálatos tisztek esetében teljesen normális, másfelől pedig jól megfigyelhető a hajtókán a fegyvernemet jelző posztó színe, aminek - elvileg - sötét kárminvörösnek kellene lennie, ehelyett inkább természetes fénynél lilás árnyalatú, vakuval fotózva középmély-bordó. (Mivel a tulajdonosát nyugállományba vonulása után léptették elő őrnaggyá, felteszem, a hajtóka privát készítésű, a szabónak pedig ez a szín lehetett készleten, ami leginkább közelített az előírásoshoz.)