Ha még nem tartozol a tagjaink közé, akkor regisztrálj!
Elfelejtett jelszavad helyett itt kérhetsz újat.
Ha a fentiekkel kapcsolatban bármi kérdésed van vagy problémád merül fel írj nekünk!
Az alábbiakban teszem közzé vitéz Nagy Kálmánnak, a Nemzeti Hadsereg távírászának eredeti jegyzeteit. Vitéz nagy Kálmán Csúrgón, az ottani gyalogezredben szolgált 1920-ban. A jegyzetek szerkesztés és változtatás nélkül kerülnek bemutatásra, úgy, ahogy ezt a jegyzetek írója elkészítette.
Több olyan gyűjtőtársat ismerünk, akik szívesen töltik szabadidejük egy részét korabeli fekete-fehér fényképet színezésével. Igyekeznek minél hűebben ábrázolni, hogy milyen is lehetett volna az adott fénykép annak idején, ha már akkor elterjedt volna a színes fototechnika. Mindeközben a történelmiség, a színek megfelelő kiválasztása és használata a legfontosabb szempont. Az útmutató az Adobe PhotoShop program használatát és annak minimális szintű ismeretét feltételezi, de ezt a minimális tudást a program 30-napos próbaverziójának beszerzése után nagyon hamar meg lehet szerezni.
A Nagy Háború 1918 novemberében történt befejeződése az Osztrák-Magyar Monarchia összeomlását eredményezte, ami kihatott az élet minden területére. Ez alól a fegyveres erők és intézményei sem voltak kivételek. A gépezet szinte az egyik napról a másikra leállt, szétesett. Jelen munka ezen összetett problémának csupán egyetlen aspektusát, a Nagy Háború alatt megszolgált, de a Monarchia szétesésének következtében át nem adott, az úgynevezett „elmaradt” kitüntetések kérdését szemlélteti, egy kicsit részletesebben, a kérdésben erkölcsileg és gyakorlatilag is leginkább érintett ország, Ausztria vonatkozásában.
Egyik Tagtársunk 2010. október 23-án vehette át a köztársasági elnök úrtól személyesen az 1956-os Emlékérmet. S mivel véletlenek nincsenek, nem véletlen tehát, hogy éppen az ő szeme akadt meg egy ócskapiaci kirakodás lim-lomjai között egy ismerős érmen. Jé, ez pont olyan, mint a sajátja, csakhogy, ez fekete szalagon volt! Aki kiérdemelte, nem kaphatta meg, mert életét adta azért, amit akkor neki a lelkiismerete diktált: becsülettel szolgálni a hazát. Az 1956-os Emlékérem mellett kis kék igazolvány, a posztumusz kitüntetett nevével.
A Pécsi Iparkamara köztiszteletnek örvendő pénztárnoka bizonyos Skrutt János, aki a helyi Taisz Bank alkalmazottja volt, élénk levelezést folytatott nála fiatalabb egyletbeli tagtársaival. A fennmaradt levelezéséből kiderül, hogy legalább öt „berukkolt” kollegájával tartotta a kapcsolatot. Mígnem 1917 elején az ő korosztályára is sor került. Egyik korán behívott egyletbeli barátja volt Tahi Dániel gyalogos, az 52. pécsi gyalogezred katonája.
A 6. honvéd huszárezredről nem maradtak fenn krónikák, ezrednaplói megsemmisültek a harcok sűrűjében, nem énekelték meg hőstetteit, ámbár emlékművet emeltek hősi halottaiknak, és hősiességük története a feledés homályába merült.
Ki ne ismerné az 1946-tól 1990-ig tartó időszakban keletkezett és nagyon gyakran adományozott, kitüntetésnek nem igazán tartott, ugyanakkor ilyen célt szolgáló KIVÁLÓ DOLGOZÓ kitüntető jelvényt? Nem hiszem, hogy van olyan magyar gyűjtő, akinek ne lenne a birtokában több ilyen jelvény vagy annak valamilyen szakmához kötődő változata. Tapasztalatom szerint, ezek a polgári kitüntető jelvények a kitüntetéseknek egy olyan csoportját alkotják, melyet joggal nevezhetünk a kitüntetésgyűjtő hobbi egyik „mostohagyermekének”.
Bálint Sándor (Somodor, 1911. VIII.16.; an: Farkas Borbála) hivatásos százados (1943. VIII. 1.) Tényleges katonai szolgálatát 1931. július 20. és 1933. szeptember 30. között a kaposvári 7/I. - illetve a hadrendi szám változást követően – 6/I. zászlóaljnál teljesítette. A tanulmány katonai pályafutását és kivételes szép állapotban fennmaradt kitüntetéseit és fényképeit mutatja be.
Jótékonysági akciók szervezése végett jött létre az Auguszta Gyorssegély-alap 1914-ben. A létrejött segélyszervezetek közül a legismertebb volt, és a legkiterjedtebb tevékenységet folytatta. Országosan működő, arisztokrata társadalmi kezdeményezésként keletkezett civil szervezet volt.Kezdettől hangsúlyozta a nemzeti összefogás szükségességét a háború nehéz hónapjaiban.
A hároméves terv megvalósításában kiváló eredményeket elérő személyek jutalmazására a Magyar Köztársaság addig alapított, és civileknek is adományozható kitüntetései túl magasnak bizonyultak, nem tették lehetővé a fokozatosság elvének érvényesítését sem, ezért szükségessé vált egy olyan kitüntetéscsalád megalapítása, amellyel a közvetlen termelőmunkában résztvevőket lehetett jutalmazni. E kívánalom okán alapította meg az Országgyűlés 1948. február 25-én a Magyar Munka Érdemrendet és Érdemérmet.
