Tobak Tibor hadnagy a Pumák földön-égen című könyvében ezt írta: „Fiatalok voltunk és divat volt valami extra dolgot csinálni. Például valaki kiszúrta, hogy Veszprém egyik üzletében sétapálca kapható. (…) Másik hír jött: napszemüveg kapható itt és itt. Másnap legalább húsz napszemüveges pilóta szállt le a buszról.”

Horváth György hadnagy 1945. március 19-én Esztergom környékén eltűnt. A századtársai nem tudták, hogy pontosan mi történt vele és a háború után sem sikerült a családnak információt szerezni róla. 2009. október 25-én a Szlovák Köztársaság területén fekvő Búcs község mellett Porubszky Béla és Zsákovics László vezetésével egy repülőgép-lezuhanási hely felkutatása kezdődött el. A feltárás során emberi maradványok, valamint magyar hadnagyi váll-lapok kerültek elő, ezért a teljes exhumáló feltárást az MH 86. Szolnok Helikopter Bázis és a Magyar Roncskutató Egyesület támogatásával fejeztük be. Előkerült a pilótajelvény és napszemüveg maradványa is. A DNS alapú személyazonosítást nem lehetett elvégezni a csontok rossz állapota miatt, ezért az általam benyújtott közvetett bizonyítékokra alapozott személyazonosítás alapján állapították meg, hogy a pilóta Horváth György hadnagy.

Sztókay Géza szakaszvezető 1945. március 22-én Herendtól északra hősi halált halt. A géppárja nem tudta megmondani, hogy pontosan mi történt vele, csak azt látta, hogy becsapódik a gépe. Ajka külterületén Varga László kutató azonosított egy helyszínt, ahol sok alumínium lemez darab feküdt a felszínen. A Magyar Roncskutató Egyesület és az MH Kiss József 86. Helikopterdandár elvégezte az ajkai roncs feltárását, mely során emberi maradványok is előkerültek. A közvetett bizonyítékok alapján, a kutatás jelenlegi állása szerint Sztrókay szakaszvezető gépét sikerült megtalálni. A személyes tárgyak közül mindössze a napszemüveg egyik lencséjét találtuk meg, mely méretei alapján egyezik a Horváth hadnagy exhumáló feltárása során talált napszemüveg lencsével.

A fotón, bal oldalon Horváth hadnagy napszemüvege, jobb oldalon Sztrókay szakaszvezető (az azonosítási eljárás végén lesz bizonyos a személyazonossága) napszemüveg lencséje.

Emlékezzünk ezzel a pár sorral a hősökre és hősi halottakra!

2022 július 05-én, 97 éves korában elhunyt Bradford C. Freeman elsőosztályú közlegény. Bradford volt az utolsó még élő veterán a Stephen A. Ambrose által írt Elit Alakulat című könyvvel, majd az HBO sorozattal világhíressé vált Easy századból.

Megmondom őszintén nekem ilyenkor igencsak ambivalens érzéseim vannak. Először a könyv majd az HBO sorozata hozott világsikert a Normandiában bevetett amerikai 101. ejtőernyős hadosztály, 506. ejtőernyős ezred „E” századának. Nem vitatom a hősiességüket, tették, amit a hazájuk megkövetelt. Sokuk az életét áldozta. Csak, ami kérdés megfogalmazódik bennem ilyenkor az a miért? Miért pont ez a tucatnyi katona lett feledhetetlen hős és többi hős tízezrek neve elvész a múlt homályába. Persze erre nincs válasz, de elgondolkodtató.

Maurovics Gál csendőrőrmester fotója a Csendőr Zsebkönyv 1896. évi számából. Amiért felteszem, az egy rendhagyó kitüntetés-adományozás, ugyanis leszerelésekor Arany Érdemkereszttel tüntették ki. 

Édesapám 1931.08.20-án tett tiszti esküt a M.K.Ludovika Akadémián, immár 90. évvel ezelőtt! Édesanyámat 1940.06.20-án vette feleségül. Rájuk emlékezve, szüleim emlékére készítettem a kompoziciót,melyet tudatosan állítottam így össze. 

Mindketten, több nyelv ismeretének köszönhetik, hogy a mi, (öcsém és én) szüleink lehettek!

Nemrég hozzám került egy nagyon szépen összetartott egyenruha- és dokumentum hagyaték. Nem a fő gyűjtői témám az 1945-utáni idők, de mivel úgy láttam, hogy sokat tudok tanulni, mint referencia anyagot feldolgozni és dokumentálni, megszereztem a tejes tételt.

Silló Ferenc ezredes teljes életútja követhető az általános iskolától, a Kossuth Akadémián, Zrínyi Akadémián át egészen a nyugdíjazási időpontig.  

Az első képen látható középen a zászlót tartva egy Kossuth Akadémián tartott szemlén. Az épület a háttérbe természetesen a volt M. Kir Ludovika Akadémia épülete.

Pusztaföldvár 1884.11.04.-én született. Protestáns lelkész.

1907-ben Rákospalotán kezdte meg lelkészi szolgálatát.A Tanácsköztársaság alatt a helyi direktórium elnökévé választják, ezért a proletárdiktatúra bukása után,  négy hétig fegyházban volt.  Az evangélikus egyházi bíróság ítélete  alapján, 1922-ben hivatalából elbocsátották és lelkészi hivatását nem gyakorolhatta tovább. Ezután Budapesten a lipótvárosi takarékpénztárban dolgozott pénztárosként. A baloldali értelmiség tagjaként fölemelte a szavát a  Sallai- Fürst ügyben, ezért 400 pengő pénzbírságra ítélték. 1945-től a Népgondozó Hivatalban, majd a Magyar Nemzeti Múzeumban dolgozott. 1948. május1-jén a párt" hívó szavára" a Határőr Főparancsnoksághoz került, mint protestáns tábori lelkész. 1948. szeptember 1-jén  a HM Protestáns Tábori Püspökség állományába került, majd 1949. június 15-én püspökké avatták és átvette a Protestáns Tábori Püspökség irányítását. 1951-ben megszüntették a tábori püspökségeket,  így 1952. március 1-jén a Hadtörténeti Levéltárba helyezték. 1953 decemberétől a Hadtörténeti Intézet előadójaként tevékenykedett. 1955. november 4-én került nyugállományba. 1965. július 18-án hunyt el Budapesten.  Forrás: Maruzs Roland: Tábornoki kar 1945-1956.

Volt egy ember, élt egy korban. Örököltem utána, könyveket, iratokat, okleveleket, elismeréseket, jelvényeket, bizonyítványokat, igazolványokat, fotókat, hogy tudjak rá emlékezni.

Igazolványait mutatom először.