Akár együtt is viselhették (volna). Az 1911 az a sorozási év?  A 319 az az ezreden belüli sorszáma?

Mind a két darab jelzett ezüst, mérete kb 6 cm, hátoldalon tű.

Kezdő gyűjtőként mindjárt belebotlottam ebbe a jelvénybe. Rögtön el is kunyerálta tőlem valaki, és azóta nem láttam belőle másikat. Most végre befutott! Az egyik bántó hiány megszűnt a gyűjteményemben!

Tanulság: ha lehet ne adogassuk, cserélgessük el gyűjteményünk darabjait!

Persze vannak kényszerhelyzetek, amikor nincs más lehetőség. De nem szabad arra számítani, hogy majd könnyen pótolni tudom. Ez egyáltalán nem biztos!

M

Az Arkanzas cég egyik legszebb jelvény sorozata volt a közös huszárezredek csákóit bemutató sor. Ezek a kis ékszerek nem voltak teljesen olyanok, mint maguk a csákók. A csákó alsó szegélyén a koptató fekete bőrből készült, nem a csákó színének felelt meg. A szemernyő is homogén fekete volt, nem volt rajta aranyozott paszomány. Valahogy ahhoz hasonlóan, ahogyan ezt a korabeli képeslapon is ábrázolták. Az ezredszám elől középen a kétfejű sas jelvény közepén volt látható, nem oldalt.

Mindezek ellenére a piros, szürke, kék, fehér színű csákók a jelvény gyűjtemények leglátványosabb darabjai közé tartoznak.

'A'-fémjellel az előoldalon

A 85-ös gyalogezred, a "Manilowa ezred" Bereg és Máramaros vármegyékből kapta a legénységét. 1915 decemberében a Kárpátokban a Manilowa hegyért vívott harcokban nagy veszteségeket szenvedtek el, de az orosz betörést megállították. 

A jelvény alsó részén a két vármegye címere látható. A 85-ös szám azért van zöld mezőben, mert ez volt az ezred hajtókaszíne. A Monarchia közös gyalogezredeinek egyenruházatát a gyalogezredekre egyedül jellemző színekkel egymástól megkülönböztették. 

102 közös gyalogezred volt a békeidőben. Ezek közel felét a Magyar Királyság terültén állították fel. Ők zsinórdíszes, ú.n. magyar nadrágot hordtak. Következő megkülönböztető jel volt a hajtókaszín, de ebből nem volt 50 árnyalat (mint a szürkéből :-))), csak huszonegynehány. Így még a köpenygombok színével is variálni kellett: volt ezüst és arany színű gomb. Így tehát például a fekete gallérhajtóka szín mellett sárga gomb és magyar nadrág a 26. esztergomi gyalogezred egyenruhája volt. Ugyanez ezüst gombbal a kecskeméti 38-as ezred. A két osztrák ezred az 58-as és a 14-es volt. Ennek a négy gyalogezrednek volt fekete gallérhajtókája. A 85-ös ezred színe az almazöld volt sárga gombokkal.

Más fegyvernemeknél az ezredeket nem különböztette meg eltérő hajtókaszín. A honvéd gyalogezredek színe a kék volt. Mind a 32 békeidőben felállított ezred ezt a színt hordta. Az osztrák honvédek, a Landwehr zöld hajtókát kapott. A tüzérezredek pirosat, és így tovább.

A gallér hajtóka színe sok ezredjelvényen megjelenik. A huszárezredeknek a csákója volt jórészt eltérő színű. Ezért a huszárezredek jelvényeiben alapszínként sokszor a csákó színe látható.

Érdekesség még, hogy a hajtókaszín az ezredhez tartozás fontos kifejezője, szimbóluma volt. A 101-es békéscsabai ezredet a sárga hajtókaszínről "sárgarigó ezred"-nek keresztelték el. A háború vége felé a hajtóka színt már nem a teljes galléron viselték, hanem csak egy keskeny sávon a rangjelzések és fegyvernemi jelvények mögött. 

Okw megjegyzéséhez csatlakozom. A nevesített és az ismeretlen hősök kérdéséhez. Nyilván ez egy örök dilemma. Vannak néhányan, akiket kiemelnek a sokak közül és propaganda célok érdekében "hype"-olnak. Ez szerintem teljesen rendjén van. Akik meg nem kerülnek be ebbe a körbe, a sok ezer többi hős, ők szerintem nem háborognak ezen. Tudják jól, hogy miként működik ez. Csak mi, az utókor teszünk fel moralizáló kérdéseket. Ezek persze jogosak, csak éppen nem vezetnek sehova. Az egyes hősök kiemelése, példának állítása szükséges. A sok hasonló további történet kiemelése nem csak hogy nem lehetséges, de szerintem nem is nagyon jó gondolat: elhalványítaná a kiemelt hős üzenetét.

Szóval, itt van egy Nagy Háborús hős. Szintén közlegény. Egyetlen dolgot tudunk róla biztosan, hogy meghalt 1916 július 16-án. A figyelő őrs teljes személyzete és három orosz holtteste volt körülötte. Ebből született az egyedül is kitartó, halálosztó honvéd, aki majd maga is hősi halált hal az utolsó orosszal együtt. Vagy így volt, vagy nem, de ez kerekedett belőle, és a korabeli propaganda egyik kiemelt eseményévé vált. Még egy emléktábla is került a pótkeret épületének falára Budapesten a Rigó utcában. A tábori újság kezdő oldalát díszítette a plakett és a történet. 

Okw kérdése: ki emlékezik a többi hősre? Egyenként, név szerint senki. De mint hazáját védő magyar hősök csapatára annál többen. Nem sokan persze, 100 év előtti események kikopnak az emlékezetből. Ezért fontos ez az oldal, a Nagy Háború blog, vagy szerénységem által szerkesztett kappenabzeichen.hu honlap. Hogy az emlékek fennmaradjanak. Nem csak Rácz honvédé, hanem minden hősé.

M

Kedves elfoglaltságom, hogy a sapkajelvényeken látható épületeket vagy tájakat megpróbálom megkeresni a neten. Vagy egykori képeslapokon találok rájuk, vagy pedig mai digitalizált fotókon, esetleg a gugli valamilyen alkalmazásában. 

Sok sapkajelvényen van ilyen ábrázolás, és nagy részük eléggé nyilvánvaló, ma is ismert épület vagy táj. De vannak talányosabbak is. A "Brcko" hadikórház is ilyen. Már eleve nem világos a név, hiszen Brcko boszniai város, miért arról neveznek el egy kórházat Belgrádban? Na, ezt azóta sem tudom. 

De a kórházról készült képeslap megvan. Azon is ez a név szerepel. Sőt, sikerült fellelnem az épület mai képét is a neten. Ma is kórház, Belgrád Vracar városrészében. Közvetlenül a Nagy Háború előtt épült. Ez volt az első korszerű kórház Belgrádban és egész Szerbiában. Valami olyasmi lehetett, mint a Szent János Kórház annak idején Budapesten. Persze, ma már reménytelenül elavult ez a pavillonos koncepció. De 100 éve még ez volt korszerű.

Itt a mai kép. Szinte semmit sem változott 100 év alatt. Félek, hogy a szolgáltatások sem sokat, ahogy azt a mi öregecske kórházainkban tapasztaljuk...

M