Szeretem böngészni a régi képeslapokat, hátha rátalálok egy-egy sapkajelvényen ábrázolt tájra, épületre. A jelvényeken szereplő objektumokat ugyanis meggyőződésem szerint fotókról, képeslapokról mintázták a jelvénykészítők. 

A 46-os Landsturm zászlóalj jelvényén a felirat szerint Durazzo egy részlete látható. Ez a mai Durres, Albánia északi részén fekvő kikötőváros. Szerbia és Montenegró elfoglalása után a Monarchia támadása tovább haladt az Albánián keresztül evakuált szerb hadsereg nyomában. A szerbeket sajnos nem sikerült utolérni, mire Durazzót a Monarchia elfoglalta, a szerbeket az antant hajói már kimentették onnan. 

Albánia északi kétharmad részét a háború végéig tartotta a Monarchia megszállva. Így aztán volt idő rá, hogy Durazzo középkori műemlékeit megtekintsék, sőt jelvényt is mintázzanak róluk. Mint a képen látható, a jelvény a középkori városfal megmaradt tornyát ábrázolja a város feletti dombtetőn. Háttérben a kikötő látszik, a tengeren pedig hajók. 

M 

Természetvédelemmel kapcsolatos bejegyzésből ornitológiai sorozat lett, azt folytatnám itt egy sassal.

Nem lepődünk meg, hogy a Nagy Háború sapkajelvényein cinkét és rigót nem találunk. De a sas sem gyakori! Mármint, az egyfejű. A kétfejű sas értelmezése világos: osztrák címerállat. Ugyanolyan sűrűn fordul elő, mint az oroszok ábrázolásához használt medve. Az egyfejű viszont ritkaság.

A sas az oroszlánnal együtt a legyőzhetetlenséget, erőt ábrázolja. Természetesen előfordul mindkettő a sapkajelvényeken. Némelyik ábrázolás egészen élethű, mint ez a 46-os jelvényen ülő is. Azért is különleges, mert nem bontogatja a szárnyát, repül vagy viaskodik kígyóval, medvével, ahogyan a sasok szoktak. Csak ül és figyel. Őrködik a Fajti Hrib dombjai fölött. Ha moccanna az ellenség, biztos nagy, lassú szárnycsapásokkal repülne a helyszínre rendet tenni. Karmai között a kígyó már nem él. 

M

Mindannyian tudjuk, hogy a budapesti Arkanzas cég a Nagy Háború folyamán a honvéd gyalogezredeknek és a magyarországi kiegészítésű közös gyalogezredeknek is készített zászló alakú jelvényeket. Ezeken a zománcozás színe megegyezett az ezred hajtókaszínével.

Kevésbé közismert, hogy készültek számozott zászlójelvények kis méretben is. Felfogatásuk szerint ezek általában gomblyukjelvények. Olyanok, mint a képen szereplő három jelvény. Ezek főleg a közös ezredek számait kapták, csak az 1. honvéd gyalogezrednek volt ilyen kis jelvénye. A méret és a rögzítés módja arra utal, hogy ezeket a jelvényeket a háború után talán a bajtársi szövetségek készíttethették.

A képen bemutatott számok mellett még léteznek továbbiak is, összesen 10-12 ilyen jelvényről tudok. Ami a képen érdekesség, az a 9-es jelvény. Mert a 32-es budapesti, a 34-s kassai ezred volt. Ezeknek az ezredeknek létezett bajtársi szövetségük, kiadtak emlékkönyvet is. A 9-es viszont nem magyar ezred volt, hanem lengyel. Parancsnoksága Przemyslben volt, kiegészítést Stryj környékéről kapott.

Lehet, hogy mégis volt 9-es bajtársi szervezet? És az Magyarországon működött? Mert hogy a kis zászlójelvények rendre nálunk bukkannak fel.

A Nagy Háború blogon lehetett olvasni az egyik visszaemlékezésben (https://nagyhaboru.blog.hu/2022/10/10/_a_legyek_el...), hogy az oroszok által elfoglalt területeken szerveződő közös ezredeket a háború folyamán rendszeresen más, főként magyar menetzászlóaljakkal töltötték fel. Ott konkrétan azt említik, hogy a 30. gyalogezred II. zászlóalj állományába 1915 elején egy 32-es, egy 26-os és egy 12-es menetszázadot adtak le pótlásként. Ugyanez megtörténhetett a 9. gyalogezreddel is.

Talán a 9-be beosztott magyar legénység csináltatta a háború után a 9-es zászlót. Apró hibája a dolognak, hogy a 9-esek hajtókaszíne zöld volt, nem kék... 

Egy gyűjteményben láttam ezt az összeállítást. Jól mutatja, hogy egy-egy sapkajelvény motívum milyen sokféle méretben és változatban készült a Nagy Háború alatt. Ezért lehet mondani, hogy ha volt kb. 2500 különféle motívum, a változatokkal együtt legalább ennek kétszeresére tehető az egymástól jelentősen eltérő sapkajelvények száma, a patrióta jelvényeket nem ide számítva. Hogy a Zagróczky jelvény miért a 2-es honvéd ágyúsok mellé van téve, azt nem tudom, de lehet, hogy átvezénylések miatt volt közük egymáshoz.

M

Ezzel a kis kompozícióval. A jelvény a ritkább karácsonyiak közül való. Nekem nagyon tetszik a formája és az ábrázolás is rajta.

M

Kedvcsinálóként a 2024-es SLF naptárakhoz. Ez a kép és jelvény nem fog szerepelni, de csak ennél szebb és jobb jelvények és kompozíciók díszítik a naptárakat!

Izgalmas a király hitvese iniciáléjával a csákóján. Amúgy a képen látható sebesültek teljesen biztos, hogy nem a Zita-huszárok közül valók, mert ők ekkor másik fronton szolgáltak. 

M

90a típus Hermann Attila könyve szerint

Még bő két hét, és ismét találkozó!

Kedvcsinálónak itt egy szép patrióta jelvény addig is!

M

A csapatparancsnokokat, tábornokokat és a trónörököst illetve később uralkodót sok fényképen látjuk frontlátogatás közben. Ezek a képek többnyire valamilyen ceremónia közben készülnek, kitüntetések átadása, díszmenet, egyházi szertartás, hasonlók a kulisszák. Kevésbé gyakran, de azért látunk olyan képeket is, amikor a notablitások szemlélődnek. Szerintem még ide sorolhatók azok a képek is, amikor a hadtestparancsnokok (pl. József főherceg, Hofmann tábornok) vizsgálódnak jó nagy távolságból. 

Tudjuk persze, hogy József főherceg néha kiment a frontvonalba is, ezért szerintem maximális tiszteletet érdemel. Igaz, ezeket a frontlátogatásokat is alaposan előkészítették. Van két szolgálati jegyem, ahol a 4. honvéd gyalogezred zászlóaljparancsnoka utasítja a századparancsnokokat, hogy miként helyezzék el az árkokban a legénységet, hány puska legyen lövésre előkészítve a lövészpáncélokba dugva, és hogy az árokban ne legyen sár, szórják fel a pocsolyákat. 

Persze a trónörököst, uralkodót még ilyen látogatásra sem lehetett a lövészárkokba engedni. Hiszen a látogatás híre kitudódhatott, az ellenség hirtelen tüzérségi tűzzel komolyan veszélyeztethette a VIP személy testi épségét. Ezért Károlyt általában csak veszélytelen helyzetekben látjuk a front közelében. Meglátogatta például a San Gabeiele hegyet, ahol szintén a négyes honvédek százai estek el a 11. Isonzó csatában. A csata 1917 szeptemberében volt, a látogatás pedig 1918 tavaszán, amikorra a helyet valószínűleg már aknamentesítették is. 

Minden esetre Károly frontlátogatásairól még jelvény is készült, hogy ez is erősítse az uralkodói szolidaritás tudatát. A kép amit ide becsatoltam kevésbé heroikus. Károly az őt kísérő tisztek körében kényelmesen elhelyezkedve szemléli a nagy távolságra lévő frontot. Hátul a sziklák árnyékában akár ott pihenhet az elemózsiás kosár egy üveg pezsgővel... De az is lehet, hogy kicsit később már visszaült a gépkocsiba és robogott a hadtestparancsnokságra a diszebédre.

Nem mondom én, hogy neki a fronton lett volna a helye. Látjuk, hogy az orosz tábornokokra és főtisztekre milyen hatékonyan vadásznak az ukrán mesterlövészek a mostani háborúban. Csak kicsit fura ez a kép, amolyan majális jellegű, miközben lehet, hogy a 20 kilométerrel odébb fekvő lövészárkokban éppen valóban öldöklő küzdelem folyik. Távol áll tőlem, hogy Károlyt emiatt fumigáljam, csak a kép bizarr egy kicsit.