A repülés és vele együtt a légvédelem gyerekcipőben járt a Nagy Háború idején. Eleinte inkább "hozott anyagból" dolgoztak: géppuskákat, tábori ágyúkat szereltek hevenyészett emelvényekre, hogy a kilövés magasságát a légi célpontok szintjére emeljék. 

Egy idő után megindult a gondolkodás speciális eszközök gyártásáról is. Azért továbbra is meglévő eszközök (lövegek) voltak a kiindulópont. Ezeket szerelték megfelelő lövegtalpakra, hogy az eszköz mozgatását és a megfelelő szöget rugalmasabban lehessen beállítani. A 8 cm-es tábori ágyú is kapott egy stabil talapzatot, amelyen a löveg körben elmozdítható volt. Sőt, a löveget teherautók platójára is felszerelték. Ezzel létrejött az első önjáró légvédelmi eszköz. 

Eleinte az új lövegek önálló csapategységként működtek, erről tanúskodik a mellékelt levelező lap bélyegzője. Később a légvédelmet a tábori tüzér ezredek kötelékébe sorolták be.